Diákjaink alkotásai

2022.

Erős Vivien 5.c osztályos tanuló 1. helyezett

Erős Vivien: Bezárt ajtók mögött

2069 december van. A kandallóban ropog a tűz, a szobát meleg fény járja át. Ülök a karosszékemben. Körülöttem három, vidám kisgyermek játszik. Nagy zsivaj, szívemben melegség, ugyanakkor gondolataimban fura érzések kavarognak. Bizony. Pontosan 50 évvel ezelőtt kisgyermekként ültem a kanapén édesanyámmal, mikor az esti hírekben szörnyű dolgot láttam. Kína, Vuhan, ahol az emberek titokzatos módon összeestek az utcán. Valami különös vírus fertőzi az emberiséget. Ekkor még nem tulajdonítottam neki különös szerepet. Napról- napra többet foglalkozott vele a média, a sajtó, mígnem Magyarországot is elérte- meséltem a gyerekeknek.

Az első esetet az akkori miniszterelnökünk március 4- én jelentette be. Létrehozták az Operatív Törzset, akik tudósítottak a mindenkori helyzetről. Aztán jött a bejelentés. Sosem felejtem el, péntek este volt. Hétfőtől bezár az iskola, aki teheti, maradjon otthon. Fura szavakat kezdtem hallani, homeoffice, meg digitális oktatás. Uramég, mi lesz most! Bevallom, 10 évesen nem értettem mi történik körülöttem. A világhálón, a médiában, a rádióban minden erről szólt. Tudtam, valami nagy baj lehet. Az osztálytársaimmal azonnali levelezésbe kezdtünk, és mit sem sejtve először kicsit örültünk is, hogy nem kell iskolába menni. Egy pár nap alatt az online világban találtuk magunkat. Tanáraink emberfeletti erővel azon voltak, hogy a tudást átadják ebben a különös helyzetben. Nagyon nehéz volt. Mindenkinek. A mindennapok küzdelme, nekünk, gyerekeknek az új tanulási forma, a felnőtteknek az új helyzetek. Közben folyamatosan figyeltük a napi eseményeket. Covid-19. Igen, már egyre többet tudtak a tudósok és a víruskutatók. Megváltozott az életünk, miközben kimentünk a bátyámmal az erkélyre levegőzni, láttuk az üres focipályát, a játszóteret, ahol máskor boldog gyerekek játszottak. Mindez megszűnt. Néhány maszkos embert láttunk csak, amint boltból siettek haza. Ijesztő volt. Anyukám nem engedte, hogy elmenjek vele boltba, álltam az előszobában és elköszöntem. Arcán a maszk, kezében egy pár gumikesztyű, zsebében kézfertőtlenítő. Szörnyű! Mi lesz velünk így?- arcomat szomorúan a kezembe temettem. Teltek a napok, sok időt töltöttem tanulással. A tanév lassan véget ért. Igyekeztem az anyukám által elvárt teljesítményt hozni, de nagyon szomorú voltam. Nem a megszokott évzáró volt. Olyan, amilyet előtte elképzelni sem tudtunk. Hiányoztak az osztálytársak, a barátaim. Már nem ölelgethettem meg őket. Fáradtan, az online oktatás után meggyötörve, fura érzésekkel ballagtam haza, kezemben a bizonyítvánnyal. Az a nyáriszünet is más volt. Nem volt nyaralás, nem volt együtt töltött idő a nagyiéknál, sem azok a jó rendezvények. Szeptember 1. becsengettek. Végre, újra jelenléti oktatás! A kapuban lázmérés, fertőtlenítés, arcunkon a maszk. Arra már minden gyerek tudta, hogy néz ki a koronavírus, mi az a pandémia, kik az Operatív törzs tagjai. Megismertük M. Cecíliát, Gy. Pál nevét és pontosan tudtuk, hogy péntekenként újabb és újabb intézkedések bejelentését hallhatjuk majd. Megtörtént a várva várt dolog. Van oltás. Karikó Katalin, egy magyar tudós, társaival együtt kifejlesztette az mRNS vakcinát. Az emberek nagy része várta, az ország összes részén Covid oltópontokat állítottak fel. Mindenkit arra kérünk, menjen oltakozni!- jajj, de sokszor hallottam ezt a tv- ben, rádióban. Az iskolában a nagy óvatosság ellenére is sokan megbetegedtek a vírustól. Ilyenkor elrendelték a karantént. Bizony, számtalanszor be lettünk zárva. Sajnos a családunkból is kerültek kórházba. Ez a betegség ugyanis súlyos tüdőgyulladást okoz. Emlékszem, amikor a nagymamám hívta anyukámat, hogy nagy a baj. Rettegett a világ. Már nem szívesen néztük az esti híradásokat. Folyton a kimerült orvosokról, ápolókról és a lélegeztetőgépre került betegekről szólt. Napi adatokat közöltek az elhunytak számáról. Ez az időszak a maga nehézségeivel nagyon megviselte az egész világot. Az embereket futószalagon tesztelték, ha valaki észlelte magán a tüneteket, sokszor saját pénzen, otthon tesztelte magát. Még visszaemlékezni is szörnyű, így 50 év után. Emlékszem, milyen rossz volt, mikor az ember orrába feldugták azt a hosszú pálcikát, sajnos nekem is volt benne részem. Az egészségügy nem bírta a terheket, műtéteket halasztottak el sorban. Egyik reggel nálunk is csörgött reggel a telefon. A kórházból hívták anyukámat, hogy elmarad a mandulaműtétem. Kicsit még örültem is neki, de egy nyugalmasabb időszakban végül sor került rá. Belegondoltam sokszor, hogy az emberekkel mi lesz, akik nem kapják meg időben a kezeléseket. Pár év múlva esetleg azért lesz nagyobb bajuk, mert a Covid miatt senki nem tudott foglalkozni velük. Elkeserítő ez a helyzet. Ki lesz majd ezért a felelős?- gondoltam magamban. Aztán sorra újabb szavak robbantak be a köztudatba: delta, afrikai variáns, omikron. Igen, így nevezték el a mutánsokat, amik továbbra is megkeserítették az emberek életét. Közben teltek a hónapok nagyrészt felvették az emberek a második, harmadik, sőt a negyedik oltást is. Ez persze óriási indulatokat váltott ki. Voltak a vírustagadók, a kanapévirológusok, az oltásellenesek, az oltottakkal szemben sokszor vitába is szálltak. Az emberek kezdtek egymás ellenségei lenni. Már semmi nem volt olyan, mint rég. Emlékszem iskolánkból pedagógusok mentek el, akik nem akarták felvenni az oltást. Nem volt ez jó senkinek, de a szabályokat be kellett tartani. Azok mindenkire vonatkoztak. Több országban tűntettek is, mert kötelezővé akarták tenni mindenki számára az oltást. Aztán kezdtek elcsitulni a kedélyek. Lassan csökkent a megbetegedések száma is. Úgy tűnik az ember győzedelmeskedett a vírus felett. Ez egy óriási világjárvány volt, bekerült a történelemkönyvekbe is, erről már anyukátok is tudna mesélni. Nagyon lassan tért vissza a normális élet, az emberek nagyon sokáig nem mertek közeledni egymáshoz, főleg az idős hozzátartozókhoz, akik amúgy is veszélyeztettek voltak mindvégig. Most itt ülünk együtt, szeretném, ha közösen gyújtanánk egy gyertyát azokért, akiket a családtagjaik a vírus miatt vesztettek el. --Mama, ugye velünk nem fog ilyen történni?- kérdezte tágra nyílt szemekkel az egyik kisunokám. Remélem, hogy nektek egy békés, boldog, és egészséges jövőtök lesz!

A szobában csend volt, és meghatottan megöleltük egymást.

2021.

Horváth Mira 6.a osztályos tanuló

Horváth Míra: Integrált oktatás a jövő iskolájában

A jövőben teljesen máshogy képzelem el az iskolát, mint amilyenek most. Évtizedek alatt nem csak a technológia fejlődik óriásit, de az emberi faj is.

Sok gyerek és tanár jár iskolába, akik között vannak egészen különlegesek is. Nem csoda, hiszen idegen bolygókról a Földünkre, a Kék Bolygóra költözik sok, békés természetű nép. Egy osztályban körülbelül 10 gyerek tanul. Ami ebben nagyon furcsa, az az, hogy vannak köztük olyanok, akiknek mancsuk vagy állati fülük van. Tapmancs Panna egy nagyon imádnivaló diáklány. Aranyos mancsai és cicafülei vannak. Tanórákon rendkívül ügyes és aktív, sokat jelentkezik. Az én időmben biztos kicsúfolták volna, de itt, a jövőben nem. A tanárok között is vannak furcsák, például Karcsi bácsi. Karcsi bácsi tanítja repülni a gyerekeket, de van, akiknek hüllőetetést is tanít. Rengeteg különleges, kiscsoportos órát kínálnak, amelyek közül válogathatnak a tanulók kedvük és érdeklődésük szerint. A tanórák nevei is furcsák, éppen úgy, mint egyes tanítók kinézete. Karcsi bácsinak például kacsalábai és szárnyai vannak, de a jövőben ez senkit nem zavar, inkább érdekesnek tartják őt. Nem csak az emberek, de maga az iskola is sokat változott. A megszokott Nádasdy helyett most egy lila, narancssárga és kék színekben pompázó suli áll. Ezért a látványért is odavannak a gyerekek. Nem csak állatjegyeket viselő tanulók alkotják a közösséget, hanem a diákok között akadnak még emberi nyelvet beszélő állatok is. Pici Picúr egy csivava, akit nagyon szeretnek a gyerekek is, de a tanárok is. Picúr egy nagyon okos tanuló, szeret zongorázni és lundákkal szteppelni. A kedvenc tantárgya az idegen nyelvek oktatása, ahol a tökéletesen nyávogó kacsák és a hibátlanul röfögő jegesmedvék újabb és újabb nyelvek elsajátítására törekednek. Ebből az órából ő a legjobb, és mindenki szerint egy igazi őstehetség. Az osztálytermek is megváltoztak, nem is kicsit! Itt a székek helyett trónok vannak, a padok helyett pedig virág alakú asztalok, amiknek a színei aszerint változnak, hogy milyen kedve van annak a személynek, aki éppen ott ül. A diákok 10 évig járnak ebbe a suliba, ahol az alapvető tantárgyakon kívül, legalább 30 féle más érdekes, szórakoztató, egyedi tárgyak közül is választhatnak. Általában 6 évesen kezdenek el tanulni, és 16 éves korukban végzik el ezt az iskolát. A jövő iskolájában, sok-sok év múlva a tanítók nem csak a százalékszámítást és az alliterációk felismerését tanítják meg, hanem a különleges diákokat, különleges ismeretekre is okítják.